Két út kínálkozik:

Egyfelől, a biliárd karikatúrája, baráti játszmák, ahol tervszerűtlenül, határozott célkitűzés nélkül, egyszerű kedvtelésből lökdösik a golyókat. Ez, ismerjük el, szórakozás, de semmi több. Másfelől, az igazi, az egyetlen biliárd a sport és a művészet tökéletes ötvözete, mely ügyességet, mértéktartást, önismeretet, önuralmat, szigorú fegyelmet, vasakaratot, az izomzat és az agy állandó edzését a pontok megjátszásában a szépség szeretetét, láncolatukban a harmónia érzékelését követeli meg.

A lökéskészség kifejezetten fizikai jelenség, ezzel szemben a játékmód, azaz a gondolkodás, a pontok összefűzése agytevékenység. E két dolog nem feltétlenül lép frigyre, éppen ellenkezőleg, szemben áll egymással.

Lökéskészséged , mivel fizikai természetű elem, akaratodtól függetlenül mindig többé-kevésbé mély hullámvölgyek tárgy lesz, helyesen teszed, ha olyan eszköznek tekinted, amelyet gyakorlással tovább kell fejlesztened, de ha azt akarod, hogy ez legyen a cél, azaz, hogy ez legyen majdani értéked bázisa, ez nem más mint értelmetlenség. Ellenkezőleg, próbáld meg csökkenteni természetes és végzetes kihagyásait valamilyen megnyugtató játékmód felkutatásával, ha már teljesen nem tudod magad függetleníteni tőlük.

 

És a nagy illúzió...

(beszélgetés mester és tanítványa között)

Tanuló:

Tézise, amelyet Faroux is alátámaszt, (megj.: Faroux óriási világbajnok volt) , és amely egyébként más sportágakra is alkalmazható, minden reményemet meghaladja. Igen sokszor láttam már önt játszani. Állíthatom, tökéletesen értek mindent, amit játék közben csinál, azaz amit agyilag "alkot", de...

Mester:

De nem tudja megcsinálni!

Tanuló:

Pontosan ez az!

Mester:

Illúzió, uram! Olyan illúzió, amelyet el kell oszlatnom. Nem, nem, százszor is nem! Nem értheti meg amit a bajnok csinál. Ön egyszerűen egy csalóka káprázat áldozata, és ez könnyen megmagyarázható. A bajnok olyan fokra jutott már munkája, biliárd ismerete révén, hogy csökkenteni képes, ki tudja kerülni, meg tudja szüntetni játékában mindazt, ami bonyodalmakat, nehézségeket, csapdákat okozhat, és látszólag egészen egyszerűen játszik. Ez annál inkább így van, minél jobb játékosról van szó. Az elragadtatott nézőnek pedig az a határozott benyomása, hogy mindent ért, mindent tud. Ez a nagy illúzió! "Most a pirosra kell játszani" gondolja, és a bajnok valóban a pirosra lök. "Most a fehérre" és tényleg... "Vigyázz, ki kell bújni a két golyó között!". És a bajnok "engedelmeskedik": a golyót átbújtatja. De térjünk vissza a földre... Ismeri Ön a célgolyó titokzatos, végtelenségig variálható "találati vastagságait"? Tudja-e, hogy milyen forgatókat kell ezzel együtt alkalmazni? Az imént a kibújásról volt szó... Előző lökésével hogyan készítette elő a bajnok logikus módon ezt a pontos kibújást? Megérezte-e Ön előre azokat a csapdákat, amelyeket a bajnok elkerült? Illúzió, mondtam, jelentőség nélküli illúzió, ha "íróasztal teoretikusokról" van szó. Azonban a játékosok esetében is végzetes következményei lehetnek.
Tekintettel arra, hogy mindent tudni vélnek, és többé kevésbé átmeneti jellegű teljesítményeik csak tovább erősítik ezt a bajnok játéka láttán keletkezett illúziót, habozás nélkül arra a következtetésre jutnak, hogy kizárólag lökéskészségük miatt nem fejlődnek tovább. Abba a csapdába esnek amelyet, fiatal profi koromban sikerült kikerülnöm, és ez a félreértés súlyos következményekkel fog járni.
Ezek után csak egyetlen cél lebeg majd szemük előtt: mindenható lökéskészség. Azt hiszik, hogy egy napon majd célba érnek, de valamivel később elkerülhetetlenül minden veszendőbe megy. Az egész valóságos rögeszmévé, lidércnyomássá válik. Vereséggel végződött egy játszmája? A lökéskészség a ludas! Lámpa láza van? Hát persze, még nem tökéletes a lökéskészsége! Minden balsikerért a lökéskészséget kárhoztatja.

Tanuló:

Ez néha tényleg így van...

Mester:

Ezerszeresen igaz! A lökéskészségnek kihagyásai, fogyatékosságai vannak. Éppen ezt mondom mindig. De abban tér el a véleményem, illetve, helyesebben, azt vetem ezeknek a játékosoknak a szemére, hogy nincs logikájuk. Panaszkodnak, hogy rossz a lökéskészségü? Ám legyen! Avagy azzal dicsekednek, hogy alaposan ismerik a játékot? Nekik legyen mondva! Logikusan azt várhatnánk, hogy azok a fizikailag hátrányos helyzetű, de tudós játékosok lehetőségeiknek megfelelő technikával rendelkeznek. Ezeknek a golyók szétszaladásától rettegő játékosoknak az kellene hogy legyen a jelszavuk: "Az idvezülés egyetlen járható útja: a golyók együtt tartása." Na és mit látunk általában? A legteljesebb anarchiát, zűrzavart és az előrelátás hiányát. És a golyók, ez aztán a szabadság, a felszabadulás ünnepe, szétfutnak a szélrózsa minden irányába. Ilyen körülmények közt nagy szériát csinálni? Ha létezne, még a biliárd istenének átlaga is a felére, ha ugyan még nem rosszabbra csökkenne, amennyiben ilyen állandó nehézségekkel találná magát szemben, mint amilyeneket ezeknek az áldozatoknak kell leküzdeniük.

Tanuló:

Áldozatok?

Mester:

Bizony, a biliárd nagy félreértésének áldozatai. És ez a félreértés annál szembeötlőbb, minél kevésbé járatos miliőben vizsgálódunk. Itt lépten nyomon teljes obskurantizmusba botlunk.

 

Oldal: Roger Conti szavai
Üdvözöllek a weboldalamon! - © 2008 - 2024 - laszlototh.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat