Intrejú Vörös Istvánnal

Készült 2014. Április

Közreműködtek: Vörös Itván, Jaloveczki Gábor, Tóth László

 

Vörös István a soproni és a magyarországi karambol-biliárdélet alakja. A majd fél évszázad erejéig a politikának és a kávéházi élet átalakulásának köszönhetően kihalt biliárd az 1990-es évekre kezdett újra csak éledezni, így 50 év szünet után lehetett Ő az első, aki meghívást kapott Európa bajnokságra. A háromfalas nemzetközi szereplésről beszámolt a soproni hírlap is, mely cikk pedig idén mely cikk idén október 6-án lesz 22 éves. A karambol szakágról, a profivá válásról és általában a biliárdról kédeztem.

 

Kérdező: Emlékszik-e a Soproni Hírlapban 1992-ben megjelent interjúra? 22 év nem kevés idő...

 

Vörös István: A 90-es években elég sok riport, újságcikkek és TV felvétel készült a soproni biliárd életről de valami rémlik. Elárulom, azért utánaolvastam.

 

Kérdező: Hogy szolgál az egészsége napjainkban? A '92-es meghíváskor Ön háromfalas országos bajnok volt, de tudtommal még 2013-ban is bejutott a nagydöntőn a legjobb 4 közé. Ezek szerint továbbra is aktív játékos vagy szervező?

 

Vörös István: Valóban nagy öröm volt a 92-es meghívás a háromfalas Európa Grand-Prix-re, ahol 50 év után először indulhattam magyar játékosként, nemzeti lobogó alatt. A mai napig ez a verseny az egyik legkedvesebb emlékem. Azokban az években sok országos versenyt nyertem háromfalasban és a szériajátékokban is. De nagy öröm volt tavaly a legjobb 4 közé jutni is a háromfalas magyar nagydöntőn is, hiszen a mai ifjú "Titánok" (Fehér Ádám, Léb Balázs, Varga Péter, Szolnoki Tamás, és Szluka Bálint, stb) nagyon kemény mezőnyt jelentenek.

Az egészségem hála istennek rendben van, bár az álló és koncentrálóképesség, idegrendszer már nem ugyanaz mint 20-25 éve volt. Versenyeken, ha nem is túl gyakran, de elindulok. A szervezést éppen mostanában adom fel. Motiváció még lenne, hiszen a biliárd egy holtig tartó szerelem, csak néhány feltétel nem teljesül. Ezekről bővebben, talán egyszer máskor...

 

Kérdező: Az említett újságcikkben kicsit kritikusan nyilatkozik a pool biliárdról. Azóta sokat változott a világ és a biliárd reneszánsza során az emberek döntő többsége a pool-t ismerte meg. Mitől alakult ez így, valami bonyolultabb oka van, vagy pusztán a tv-ben látott amerikai filmek? Változott-e valamit a véleménye a karambol és a pool közötti különbséget illetően?

 

Vörös István: Hát igen. A pool biliárdról túl kritikus véleményt fogalmaztam meg. Csodálatos dolgokat lehet azon az asztalon is produkálni. Népszerűségének első számú okát abban látom, hogy egy ügyesen kitalált, tipikusan amerikai, "gyors fogyasztásra" szánt játékról van szó, amelynél lényegesen könnyebb sikerélményhez jutni, mint a karambolnál vagy a snooker-nél.

 

Kérdező: Ha már itt tartunk, miben rejlik a snookernek újabban a sikere és népszerűsége? Vagy beszélhetünk egyáltalán sikerről?

 

Vörös István: A snooker gyönyörű játék. Fantáziadús, összetett és kegyetlenül nehéz. Rengetegen megpróbálják, hiszen a szines TV közvetítések látványosak, az óriási pénzdíjak csábítók, a játék maga pedig rendkívűl élvezetes. Viszont, bajnok itt is csak kevesekből válik, a többieknek marad a szórakozás, vagy a keserű felismerés...

 

Kérdező: A snookernek sokkal bonyolultabbak a szabályai, mégis rengetegen nézik. Ha elég sokat közvetítenének karambolt és sokszor elmagyarázzák a szabályokat, ugyanúgy megszeretnék az emberek?

 

Vörös István: Mindenesetre jót tenne, ha minél többet közvetítenének karambolt és érthető magyarázó szöveget adnának hozzá. A helyzet azért nehéz, mert a karambol játék a Monarchia idejében és a 2 világháború között egy "életforma" volt: kávéház, falusi kocsma, vagy úri kaszinó, mindegy volt. Ezrével, tízezrével működtek működtek a kiválló minőségű asztalok. Aztán 1945-től jött a nagy csend, mert a 4 elemis "kultúrfelelősök" kikiáltották arisztokrata sportnak, így el kell pusztítani. A szocializmus ugyan megalkotta a maga biliárd asztalát, de ez még karikatúrának is rossz volt a régiekhez képest.

 

Kérdező: Sokan mondják: a snookert a kínaiak pénzelik, ezért sokat van a tv-ben, a karambol közvetítéseket megvette a Kozoom internetes portál és fizetőssé tette, ezért nem láthatjuk. De pool-t sem láthatunk már nagyon. Ezek milyen meglátások? Önnek mi a véleménye?

 

Vörös István: Talán csak annyit, hogy az angol snookereseknek, szerencséjük volt. Miért? Mert a játékot unatkozó angol katonatisztek találták ki indiában, amíg az a gyarmatbirodalomhoz tartozott. A birodalom széthullása után a tisztek ezrével tértek haza az asztalokkal együtt. Így aztán biztosítva volt a folyamatos fejlődés. Éppen fordítva történt minden, mint Magyarországon.

 

Kérdező: Ön nagy odaadással ismertette meg a biliárdot Sopron városával. Milyen a klubjának és a soproni karambol-közösségnek a helyzete illetve mik a kilátások? Az igen kevés európai biliárdmúzeum között az egyik az Ön alapításával jött létre, ez megvan-e még illetve maga a gyűjtemény megvan még?

 

Vörös István: Ez a kérdés az első, amire csak némi fájdalomal tudok válaszolni. Ha jól emlékszem 6 alkalomal költöztettem és építettem át a soproni karambol klubot. Egyik szebb volt, mint a másik. A soproni közönség szívesen fogadta ezeket. A legjobban sikerült, a Liszt Művelődési házban működött 10 évig. Annak aztán országon belül és kívül is gyorsan híre ment. Özönlöttek a vendégek és a biliárdosok. Ma már hihetetlennek tűnik, de nyitástól zárásig két hétre előre le voltak foglalva az asztalok (karambol, snooker, és pool is).

Az elmúlt 20-22 évben közel 200 versenyt rendeztem. Több osztrák versenyző is átigazolt hozzánk a kítűnő körülmények miatt. A döntőket az egész versenyző-gárda és sok érdeklődő is végignézte. Az asztal körül alig lehetett elférni, mégis egy pisszenés sem halladszott. Aki ezt átélte, soha nem felejti. A döntők után természetesen ünnepélyes eredményhírdetés, kupák, különdíjak, gratulációk és bankett. Hát, így ment ez. Még ma is belebizsereg a hátam.

A fájdalom ott kezdődik, hogy nincs senki, aki a stafétabotot átvenné, és szívvel-lélekkel, teljes mellbedobással csinálná tovább, hiszen közben én 62 éves lettem...

Az évek során kb. 25 csodálatos, egyedi gyártású, különleges díszítésű antik biliárdasztalt gyűjtöttem össze, amelyeket részben magam, részben hozzáértő szakemberek segítségével felújítottam. Ezek jelentették a világ 3. biliárdmúzeumának alapját Sopronban. Emellett rengeteg régi dákó, elefáncsont golyó, festmény, rézkarc, és egyéb biliárd kellékek is kiállításra kerültek.

Azért a múlt idő (2. fájdalom) , mert helyhiány miatt az asztalok nagy részét el kellett adnom. 3 különleges asztal és rengeteg csecse-becse azért még mindig látható.

 

Kérdező: Otthont ad-e országos versenyeknek?

 

Vörös István: Sok versenynek adtam otthont. Úgy érzem, szívesen jártak Sopronba a játékosok. A helyzet mára úgy alakult, hogy a karambol szakág 2-3 versenyt írt ki Sopronba. Ezért nem érdemes egy nívós klubot fenntartani 4 versenyasztallal...

 

Kérdező: Ez a klub közel van Ausztriához, szokott-e nemzetközi visszajelzéseket kapni vagy hallani, melyben az Ön tevékenységét vagy a klubot értékelik?

 

Vörös István: Rendkívül hízelgő, hogy Ausztriában, de távolabbi országokban is nagyra értékelték tevékenységemet. Több elsimerésben és díjban is részesültem.

 

Kérdező: Mi a véleménye a következő dolgokról az asztal körül? Alkohol, beszéletés, káromkodás, cigifüst (korábbi évekre visszatekintve) zene.

 

Vörös István: Baráti party-k közben 1-1 sör még kellemes is lehet, de versenyeknél csak a halk zenének vagyok a barátja.

 

Kérdező: A tehetség vagy a gyakorlás az előrébb való? Mennyire járnak feltétlenül együtt, illetve felülkerekedhetnek-e önmagukban a másik fölött?

 

Vörös István: A tehetség és a gyakorlás kéz a kézben járnak. Egyéntől függő, hogy melyiknek nagyobb egy kicsit a szerepe a másik előtt. A tehetséget sok-sok gyakorlással esetleg lehet pótolni, az isten-adta tehetségnek kevesebb tréning is elég. A legjobb, ha mindkettőből bőven van. Belőlök lesznek a bajnokok.

 

Kérdező: A nyugati biliárd kultúrákban gyakran a versenyek alatt közös étkezéseket, sörözéseket szerveznek. Itthon a versenyek többségének helyszínt adó "Gold-ban" jellemzően csak lejátszák a játékosok a meccsüket, majd eltűnnek, mindenki külön eszik-iszik, vagy csak kis csoportokban. Azért nem divat ez nálunk, mert nincs rá lehetőség, vagy nincs rá ígény? Látja-e ennek a közösségformáló hatását, vagy nincs jelentősége? Ön Sopronban próbálta-e új körökben népszerűsíteni a biliárdot, és ha igen, hogyan és milyen eszközökkel? Mennyire volt hatásos?

 

Vörös István: A soproni biliárd klub megnyitása 1991-ben bombaként robbant. Szerencsém volt, mert az állandó teltház önmagában megismertette a közönséget a játékkal. Emellett tanfolyamokat szerveztem a hamarosan elkezdődő versenyeket pedig állandó média figyelem kísérte. Rövid időn belül 20-25 leigazolt játékosunk lett. A legjobbak: Varga Péter, Szolnoki Tamás, Somlay Attila, Tarcsay Péter, Cseresznyák Tibor, stb. Magam, akkor már Ausztriában játszottam, és gyakran átcsábítottam onnan kiválló játékosokat akiktől tanulni lehetett (Efler, Kostistansky, Horvath, Szivacz, stb). Maga Johan Scherz a biliárd fenomén és világbajnok is rendszeres látogatónk, és Josef Hafner barátunkkal együtt tiszteletbeli klubtagunk is lett. Heinrich Weingartner úrnak is hálával tartozom a sok erkölcsi támogatásért, valamint az európai kapcsolatrendszer kialakításában nyújtott segítségéért. De ha már itt tartunk, Dick Jaspers is meglátogatott bennünket 2 alkalommal is. A sor hosszú lenne...

A versenyekre mindenki elegánsan felöltözött. Bírók és jegyzőkönyvvezetők segítkeztek. A biliárd mellé tarokk, bridzs és ulti köröket szerveztünk. Akkoriban a tizenévesektől a 80-an évesig mindenki odajárt, aki "számított"

Az egyre jobban teljesítő soproni csapat rengeteg külföldi meghívást kapott. Számtalanszor szerepeltünk Ausztriában, de többször játszottunk Német, Olasz, Cseh és Horváthországban is.

Két legjobb tanítványom (Varga és Szolnoki) közben profivá értek. Több európai versenyen is szerepeltek sikerrel, népszerűsítve a soproni és a magyar biliárdot. Néha magam is elkísértem őket, és öröm volt látni lelkes és eredményes játékukat.

Hálás vagyok Kovácsy Gábor barátomnak, aki csapatát minden évben összetoborozta és szikrázó, oda-vissza versenyeket szerveztünk. Micsoda Sopron-Excelsior összecsapások voltak azok! Természetesen mindig jó asztalokon, új vagy újszerű szöveteken játszottunk. Nem kellett partinként háromszor kezet mosni...

A soproni játékos-gárda közben baráti társasággá is alakult. Ismertük egymás örömeit bánatait még gondolatait is. Összeforrott a banda.

Névnapokat, születésnapokat, klubversenyeket szerveztünk. No és azok a szilveszterek, te jó isten... Minden nyáron a kertemben pörköltfőzés és baráti találkozó volt, néha két napon keresztül. Az sem volt semmi.

7-8 csinos lányból álló női csapatot szerveztünk, akik egész ügyesen gurigáztak. Öröm volt velük a játék.

Egyszóval, szerettük, becsültük, segítettük egymást, ahogy az egy jó közösséghez illik.

A sok nevet hosszú lenne felsorolni. de rengeteg embernek vagyok hálás, hogy időt, energiát nem kímélve kitartottak mellettem a fő "csapás", a karambol biliárd mentén.

 

Kérdező: Mennyire fontos a sportág népszerűsítésében az internetes, televíziós megjelenés, és minden olyan platform ami a fiatalok körében divatos?

 

Vörös István: Minden népszírűsítési forma fontos amiel a fiatalságot meg lehet nyerni, de meglátásom szerint, de meglátásom szerint a legfontosabb a személyes út és példamutatás. Hasonlóan amikor a gyermekre a szülői példa hat.

 

Kérdező: Mi lehet annak az oka, hogy meghatározó játékosok idő előtt visszavonulnak, motiváció hiányában nem látják értelmét a sport folytatásának? Ki ezért a kialakult helyzetért a hibás?

 

Vörös istván: Szomorúan tapasztalok én is ilyesmit. Tekintve, hogy hivatalos funkciót a szakág munkájában nem vállaltam, így azt elemezni is csak nehezen tudnám. Jóindulatot, lelkesedést a vezetők részéről láttam és látok. Csak remélni tudom, hogy ez nem minden és a Szakág eszköztárában még sok minden más is megtalálható, hiszen egy országos szervezet eredményes irányításához a jóindulat önmagában kevés.

 

Kérdező: Hogy látja a szakág jövőjét újabb 22 év múlva?

 

Vörös István: Csak reménykedni tudok, hogy 100-szor többen fognak Magyarországon karambolozni egy talpraesett és elkötelezett irányítás mellett. Bár legyünk őszinték, bizonyos nemzetközi folyamatok sem kedveznek a karambol játéknak: globalizáció, a pénz mindent elsöprő hatalma, elidegenedés, stb.

Még is talán meg lehetne ismételni a csodát, amely Dél-Koreában vagy Vietnámban történt.

Jó lenne ezt látni vagy még itt a földön, vagy egy NAGYON MAGASAN levő biliárd szentélyből...

 

Oldal: Interjú Vörös Istvánnal
Üdvözöllek a weboldalamon! - © 2008 - 2024 - laszlototh.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat